2010. december 21., kedd

Mi van velünk?

No, szóval a vörösiszap lemászott a szívemről, ahogyan kedves testvérem az Úrban kérte :). Ennek örömére leírom, hogy mi van velünk.

Az emberek általában az év végén számadást végeznek, hogy mit sikerült elérniük, miben voltak sikeresek, esetleg mit rontottak el, mit csinálnának másképpen. Hála Istennek, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, mert akkor állandóan azzal vesződnék, hogyan hozzam helyre tetemes mennyiségű hibámat. Ezért nem is arról szeretnék írni, hogy nekünk mit sikerült elérni, hanem arról, hogy Istennek mit sikerült elérnie az életünkben.

Az egész akkor kezdődött, amikor az Úr Jézus úgy döntött, hogy egy kicsit kiveszi a talajt a lábunk alól, mert nagyon elkényelmesedtünk. Ehhez azt a módszert választotta, hogy elhozott a munkahelyemről. Ezzel egyidőben pedig megengedte, hogy tanítsam az Ő népét a Bibliára. Fel sem tudnám sorolni azt a rengeteg szellemi áldást, amit ez alatt a közel két év alatt kaptunk! Megtanultuk, hogy akár van munkája az embernek, akár nincs egy valakitől függ, mégpedig Istentől. Az Ő kegyelme és a gazdagságának tárháza végtelenül elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy minden szükséges anyagi dolgot megkapjunk. Megtanultuk, hogy házaspárként keményen össze kell tartanunk, mert az ördög folyamatosan azon van, hogy ezeket a nehézségeket kihasználva egymás ellen fordítson minket. Azonban Isten kegyelmével szemben tehetetlen lesz mindenkor, ez a kegyelem pedig folyamatosan rendelkezésünkre áll, csupán oda kell járulnunk "bizalommal a kegyelem trónusához" (Zsid 4:16).
Én, személy szerint megtanultam, hogy ha Isten még engem is tud használni, akkor bárkit képes. Felfoghatatlan az az irgalom, amit Isten mutat az irányomban, amikor kiállhatok a gyülekezet elé és taníthatom az Igéjét. Minden alkalommal csak ámulni tudok Isten fenséges szabadításán, és azon a csodálatos változáson, amit véghezvitt az életünkben.
Megengedte az Úr, hogy egy tanfolyam keretein belül megtanuljam a logisztika csínját-bínját (remélem, hogy senki sem hiszi el, hogy egy tanfolyamon bármit meg lehet tanulni teljes mértékben :D), amit egyébként kedvenc feleségem biztatására kezdtem el. A csodálatos dolog az egészben, hogy a tanfolyam elején még próbáltam munkát találni, mert csak az volt a célom, azonban sehogyan sem sikerült. Ekkor arra jutottunk Annával, hogy biztosan van valami terve az Úrnak ezzel a végzettséggel, ezért nem is próbálkoztam tovább. Amikor befejeztem a tanulmányokat és a sok tudománytól majd' szétrepedt a fejem, akkor megtanulhattuk, hogy minden Isten időzítése szerint fog történni, semmit sem lehet, nem is szabad, erőltetni. Egy héttel a tanfolyam vége után már volt munkám.

Most azon igyekszünk, hogy össze tudjuk egyeztetni a gyülekezeti szolgálatot a munkahellyel. Ez egyelőre működik. A megdöbbentő az, hogy mindkét helyen olyan dolgot csinálhatok, ami érdekel és kihívásokkal teli. (Egyébként, aki nem tudná, beszerző vagyok egy debreceni cégnél www.hbz.hu ). A gyülekezet lassan növekszik, az emberek nagyon szeretik az Igét és egyelőre még engem is elviselnek :D.
Egészen biztos vagyok benne, hogy Isten a jövőben is gondoskodni fog rólunk és számtalanszor rácsodálkozhatunk még a kegyelmére a jövőben is.


2 megjegyzés: