Remény

Holnaptól leszek szomorú........ Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma örülni fogok: mire jó szomorúnak lenni, mire jó? Miért fúj a gonosz szél? Miért kell keseregnem ma a holnap miatt? Talán a holnap jó, talán a holnap világos. Talán holnap még sütni fog a nap. És nem lesz okom a szomorúságra. Holnaptól leszek szomorú, holnaptól. De ma, ma örülni fogok; és minden keserű napnak azt fogom mondani: Holnaptól leszek szomorú. Ma nem. (Egy gettóban talált gyermekvers, 1941)

Ukrajnai szolgálat

Egy kedves testvérünk, Dankó József és családja Ukrajnában szolgálnak a Kelet-Európa Misszió keretein belül. Ugyanakkor gyülekezeteket, házi csoportokat indítanak, hogy az emberek egészséges táplálékot kapjanak Isten Igéjéből.
Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy ki kellene mennem megnézni, milyen munkát is végeznek pontosan, illetve hogy tanítsak a gyülekezetekben. Erre pedig az augusztus 20-i hétvége tűnt ideálisnak.
Józsitól már rengeteg történetet hallottam arról a hatalmas szakadékról, ami Ukrajnában van szegények és gazdagok között. A korrupció gyakorlatilag kötelező, szinte a legegyszerűbb orvosi ellátáshoz is nyíltan pénzt kérnek az orvosok. Az egyik testvérnő havi 18.000-20.000 forintért dolgozik a szőlőben és örül, hogy dolgozhat.

Várakozással tekintettem az út elé, mert az én nyugalmas kis keresztény életemhez képest az övék maga az állandó változás, növekedés, küzdelem. Nyíregyháza és Beregszász között taxival a legegyszerűbb közlekedni, ha valakinek nincs autója. Ha az ember jó sofőrt fog ki, akkor bizony még az imaélete is hirtelen megélénkül, mert egész úton azért imádkozik, hogy csak egyszer érjen oda, soha többet ehhez az emberhez nem száll be. Ugyanakkor a határon pillanatok alatt átmennek, hiszen évek óta ezzel foglalkoznak és mindenkit ismernek, akit kell.

Két tanítással készültem másnapra (péntek), de Józsi még időben szólt (még a határ előtt:), hogy lesz egy harmadik is, mégpedig azután, hogy megérkezek. Utunk Kukjába (nem tudom, hogyan írják, ezért hallás után írom le) vezetett, ahol kb. százan élnek. Itt lakik Józsi segédje is, a családjával együtt. Az utakról jobb nem beszélni. Kukja a hegyen van és az úton jártak valamikor az aranybányába a teherautók. Némely gödörbe egy kisebb disznó kényelmesen elfért volna és ha akar, még le is fialhatott volna benne.
A közösség nagyon jó volt, de ami a leginkább tetszett: van idejük az embereknek beszélgetni, sőt igénylik is. Nem rohannak sehova.

Másnap megismerkedtem az Amaro Del zenekar tagjaival (ezt mindenképpen le kellett írnom), majd mentünk Mezőváriba, ahol egy romagyülekezet van. Most kevesen jelentek meg, mert csak azért volt pénteken az alkalmuk, mert jöttem. Mindannyian figyelték az üzenetet, végül pedig egy 26 éves ember (aki jóval többnek látszott, valószínűleg nem irodában ül egész nap) felállt, eldobta a cigijét jó messzire és azt mondta, hogy meg akar térni. Csodálatos volt!
A harmadik állomás Nagymuzsaj volt, ahol 6-7 idősebb asszony alkotja a gyülekezetet. Mind 60 felett voltak, már jó ideje hívők, de megfáradtak. Jó volt látni, hogy figyelik és értik az üzenetet. A végén az egyik derekas asszony jól megszorongatta a kezem, azt hittem el akarja vinni magával.

Mi volt mégis a legnagyobb áldás számomra? Az este, amelyet Józsi segédlelkészénél tölthettem. Elmesélték az életüket, azt hogy Gabi mennyire ivott. Ha pedig ivott, akkor verekedett. De nem az erősebbeket, hanem a saját családját verte. Sokszor kellett menekülnie a feleségének a két gyerekkel. De miután megérintette Jézus Krisztus szerelme, nem akart inni többet. Ott ültünk az asztalnál, beszélgettünk, viccelődtünk és Isten kegyelme, szeretete töltötte el a szívünket. Jó volt látni, hogy mernek viccelni az apjukkal. Hálát adtam Istennek azért, amiért az Ő Szellemének jelenléte ennyire át tudja formálni az embert. Dicsőséges pillanat volt!

Nyomor, szenvedés, küzdelem. Gabinak szüksége lenne egy Lada Nivára, mert télen nem tud felmenni a hegyre. Azonban a 4.000 dolláros (igen, valóban ennyi egy jó állapotú Niva kint) autó nekik elérhetetlen. Mégis, minden küzdelem ellenére Jézus Krisztus kegyelme és szeretete itatja át az életüket. Ez pedig többet ér mindennél.

Középen kék pólóban Gabi felesége, mellette narancssárgában Gabi.

Mezővári romák.

Nagymuzsaj.

Üdvözlet

Szóval, köszöntök mindenkit a blogunkon. Mivel már többen mondták, hogy ideje lenne blogot készítenem, ezért most hallgatok a nálam bölcsebbekre és íme! No, nem azért, mintha az életünk olyan veszettül érdekes lenne, hanem hogy kielégítsem a kíváncsi emberek éhségét.
Igyekszek a blogban minden olyan történést megírni, amit az Úr Jézus Krisztus tett az életünkben és amelyek fontosak lehetnek valakinek.
Ennyi bevezető elég, olvassátok, ha van mit!