2010. szeptember 14., kedd

Meglepő

"Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."- 1 Korinthus 14:1


Vasárnap furcsa dolog történt velem (is). Természetesen embernek furcsa az ilyesmi, de a kereszténynek meg kell tanulnia, hogy Isten nem a mi eszünk szerint cselekszik. Szóval, vasárnap az egyik idősebb asszony a gyülekezetben megkért, hogy továbbra is tartsuk őt imáinkban, mert évek óta küszködik a férjével, aki gyűlöli és megveti őt. Mivel nem kap szeretetet, ezért adni sem nagyon tud és valljuk meg őszintén bármelyikünk belefáradna egy ilyen évek óta húzódó fájdalmas küzdelembe.

Ezután másra terelődött a téma, de Isten nem hagyott nyugodni, hanem azt mondta, hogy át kell ölelnem az asszonyt és el kell neki mondanom, hogy Ő viszont nagyon szereti és tartson ki a végsőkig. Nem csináltam még ilyet, ezt el is mondtam neki, de a bensőm remegésének nem lehetett nemet mondani. Amint átöleltem valósággá vált számomra a Róma 12:15: "Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.", ugyanis nem tudtam megtenni, hogy ne sírjak! Elmondtam neki azt, amit Isten a szívemre helyezett, majd az asszony felszabadultan imádkozott, mert mint kiderült pontosan azt kérte az Úrtól, hogy azon a napon tegye tanúbizonyságát szeretetének és segítsen neki kilépni a fásultságból.

Körülbelül 5-10 percig még remegtem ezután, olyan volt, mint amikor egyszer egy konferencián szó szerint éreztem Isten jelenlétét. Csupán akkor nekem volt szükségem gyógyításra, most pedig engem akart használni erre a feladatra. Természetesen nem én vagyok, aki gyógyítok. Sőt, talán már más is észrevette, hogy "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Példabeszédek 11:25). Ami történt legalább akkora áldás volt nekem is, mint annak, akit Isten felüdített most éppen rajtam keresztül.

Egy biztos: lehetőségem volt nemet mondani egészen a legvégsőkig, de vajon ki tudja, hogy miféle áldásoktól fosztjuk meg saját magunkat, ha nem engedünk Isten Lelkének?! Kellett, hogy engedjek és hálás vagyok Istennek, hogy megtapasztalhattam erejét, kegyelmét és szeretetét.

3 megjegyzés:

  1. Gábor, már ezért megérte elindítani ezt a blogot.
    Meg elmenni Nyíregyre...
    Számomra ez Isten bizonyítéka arra, hogy felkent téged pásztornak. (Nem mintha engem bárki is kérdezett volna erről:)))))))
    Isten áldjon!
    N.

    VálaszTörlés
  2. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.
    (Jn 3:8)
    Ez az igevers jutott eszembe. És milyen csodálatos megélni. És tudni, hogy Isten kezében vagy.
    Köszi, hogy megosztottad

    VálaszTörlés
  3. @Norbi: ha nem is kérdeztek, de azért jó tudni, hogy ilyen felkent ember így bátorít engem :D.
    @Tika bácsi: köszi az igeverset.

    VálaszTörlés