2010. szeptember 15., szerda

Két év

Anna meggyőzőtt, hogy mindenképpen írjak a házassági évfordulónkról. Pontosabban, ha minden másról írok, akkor erről miért ne írjak? :)




Szóval, az elmúlt két év során nagyon sokat tanultam kedvenc feleségemtől. Először is, hogy egyedülálló férfiként élhetek viszonylagos igénytelenségben, de házas emberként ezt már nem tehetem meg. Az első lakásunk nem volt éppen a Hilton, igen erősen penészedtek a falak a tél folyamán. Ez Annát nagyon zavarta. Soha nem gondoltam volna, hogy a környezet ekkora hatással lehet a kapcsolatunkra, de kiderült, hogy nagyon keveset tudok még. A legkeményebb időszak számomra talán az első 6 hónap volt, amikor nagyon sokat kellett mind a kettőnknek csiszolódni. Soha nem éltünk együtt és valóban igaz a mondás, hogy lakva lehet igazán megismerni a másikat. Sokszor megbántottuk egymást, de ezeken keresztül Isten megtanított minket bocsánatot kérni és adni.
Amiben nagyon sokat tanulhatok Annától az a kitartás. Évek óta küzd az egyetemen és egyszer sem adta fel. Valószínűleg én már régen otthagytam volna az egészet, ha ennyit kellett volna küzdenem a főiskolán. Amikor elveszítettem a munkámat, Anna nagyon sokat bátorított és az ő kitartása buzdítóan hatott rám is. Nem egyszer bántott a gondolat, hogy nem tudom neki megadni mindazt, amit ő szeretne vagy amit én elképzeltem, hogy meg kell adnom neki. A munkanélküliség lelki hatásai voltak a következő támadás fegyverei, amelyek ellen együtt kellett küzdenünk. Az ember ilyenkor semminek érzi magát, aki nem kell senkinek. Ez az élet más területeire is hatással van. Együtt viszont megértettük, hogy Isten kezében vagyunk és ha mindenki el is vet, Isten akkor is velünk van és soha nem mondja, hogy nem kellünk Neki.
Isten kegyelméből elköltözhettünk egy másik lakásba, ami a város központjában van. Ez egy kicsi lakás, nagyon kedvező áron és még a rezsi is alacsony. Tavaly nyáron ezzel a meglepetéssel várhattam Annát, amikor hazajött Amerikából. Hogy honnan volt egy munkanélkülinek erre pénze? Kérdezzétek a mennyei Atyát. Ő az, Aki folyamatosan gondoskodik rólunk. A tavalyi karácsony az egyik legszebb volt az életemben. Kettesben töltöttük, megfőztük életünk első, közös halászlevét és töltött káposztáját. Olyan utakon és módokon gondoskodott Isten a szükségeinkről, amelyekről még csak álmodni sem mertünk.
Múlt héten szombaton ünnepelhettük a két éves házasságunkat. Lehet, hogy kevésnek tűnik egyesek számára, de nekünk nem az, gondolom ez érthető. Étteremben ünnepelhettünk, ahol nem kell milliókat elkölteni, hogy az ember boldogságot találjon. A mi boldogságunk nem önmagunkban van, hanem abban, aki a boldogság forrása. Jézus azt mondja, hogy a férfi szeresse a feleségét, a feleség pedig engedelmeskedjen a férjének. Ez nem uralkodó és elnyomott viszonyra utal. Nekem tettekkel kell szeretnem a feleségem, ő pedig csupán ezután fog tudni engedelmeskedni. Ha látja, hogy a javát szeretném, akkor könnyű lesz neki engedelmeskedni. Őszintén, nem találkoztam még annyira szeretetreméltó személlyel, mint az én kis feleségem. Ő az, aki vidámságot hoz az életembe és meglágyítja a sokszor büszke és kemény szívemet. A feleségem a puhaság, a lágyság az életemben. Nélküle csupán egy félkarú ember vagyok, aki soha nem lehet teljes.

"Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." (1 Mózes 2:20-24)





5 megjegyzés:

  1. Jaj, olyan jó volt olvasni! Isten áldjon meg titeket gazdagon!

    VálaszTörlés
  2. Még a végén kedvet csinálsz a házassághoz...
    Isten áldjon benneteket!

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük szépen, hogy olvassátok, és örülök, hogy jó volt olvasni is :).
    @Tika bácsi: akkor még írok ilyeneket, hátha megjön a kedved :D.

    VálaszTörlés
  4. Wow Gábor,ez gyönyörű!!!
    Sok boldogságot!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  5. Köszi Ida! Minden jót nektek is!

    VálaszTörlés