2011. december 31., szombat

Válság Mózes 5. könyvének szemüvegén keresztül


A Biblia tanításának és fejezetről-fejezetre történő tanulmányozásának megvan az a hatalmas előnye, hogy én magam sem tudom elkerülni a tanulást, az Ige olvasását. Természetes lustaságom miatt mindent megtennék, hogy elkerüljem, így viszont nincs más választásom és őszintén mondom, hogy nem is bánom, mert így csodálatos (újra)felfedézeseket lehet tenni Isten Igéjében. Persze ezek nem olyan felfedezések, amiket más ne vett volna már észre, de számomra időnként újdonságot jelentenek ezek a dolgok.

Mózes könyvei egy kicsit mindig fekete lyukak voltak nekem, azokkal a részekkel, amelyekben történik valami még csak-csak kibékül az ember, de azokkal ahol szinte vég nélkül taglalja a törvényeket, ki lehetett volna űzni a világból. „Csak egyszer jussak túl rajta!” Szerintem a legtöbb hívő ember így van ezzel. Viszont, ha mélyebbre ássuk magunkat ezekben a könyvekben, akkor rájöhetünk, hogy mindennek az alapját ezekben találjuk. Minden történés, minden mozzanat Jézus Krisztusra mutat előre. Meg lehet találni a Szent Sátor felépítésében, a gondosan kialakított törvényekben, az igazságos, ítéletet hirdető Isten megmutatja az irgalmas oldalát is Mózes könyveiben.

A világ jelenlegi állapotát látva (gazdasági válság, egyre mélyülő szegénység) elgondolkozik az ember azon, hogy vajon miért van ez így. Miért van szegénység, miért nő a szakadék a különböző társadalmi osztályok között, miért nem változik a helyzet? Mózes 5. könyvének 15. fejezete érdekes választ ad ezekre a kérdésekre.

„Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd. De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked. Bizony megáld téged Istened, az ÚR, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!“ – 15:4-6

Isten szerint egyetlen módja van annak, hogy egy nemzet elkerülje a szegénységet, a „válságot”, és ez az engedelmesség. Isten azt mondta a népének, a zsidóknak, hogy gazdag áldás lesz az életükön, ők adnak majd kölcsön másoknak, senki sem fog uralkodni rajtuk, mert Isten fogja megáldani őket. Ennek viszont feltétele, hogy kövessék a szavát és engedelmeskedjenek Neki.

Hogyan vonatkozik ez ránk, 21. századi magyarokra? „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.“ – 1Korinthus 10:11 Nézzünk egy kicsit körül az országunkban és tegyük fel a kérdést, hogy engedelmeskedünk-e Istennek? Vajon egyenlő-e az Istennek való engedelmességgel az, hogy használjuk a nevét, amikor igazolni akarjuk a tetteinket? Vajon egyenlő-e az engedelmességgel, ha Istent emlegetjük, miközben gyűlöljük a másik embert, annak politikai gondolkozása, bőrszíne, etnikuma miatt? Milyen képet mutat ez a kereszténységről? Jézus nem gyűlölt senkit, csupán a bűnt nem tudta elviselni az emberben. Ne csodálkozzunk azon, hogy milyen állapotban van a nemzetünk – sőt az összes nemzet a földkerekségen - , hiszen hiányzik az, ami az áldott élethez szükséges, az igazi istenismeret. Ezt nem birtokolja egyetlen gyülekezet sem, ezt minden ember „megszerezheti”, ha alárendeli önmagát Jézus Krisztusnak. A magyar nemzet nem keresztény nemzet. Sajnálom, ha ezzel megbántok valakit, de mindaddig, amíg a nemzetünket a pénz, a gyűlölködés, a hatalom utáni vágy hajtja és nem sajnálunk senki tönkretenni azért, hogy még több legyen belőle, addig nem az Istennek való engedelmességben éljük az életünket.

A nemzeten belül azonban vannak emberek, akik alárendelték az életüket Jézusnak és ez felekezeti hovatartozástól független. Sem egy adott egyház, sem semmiféle törvény nem tudja meghatározni azt, hogy ki lehet Krisztus egyházának tagja és ki nem. Mi tehát a keresztény ember felelőssége egy nemzeten belül?

„Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved.“ – 15:7-8
„Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet. Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” – 15:10-11

Az utolsó vizsgált versben Isten kijelenti, hogy a szegény ember soha nem fog elfogyni a földről. Ez azt jelenti, hogy a nemzetek nem fogják követni Istent. A nemzet egyénekből áll és a keresztény ember felelőssége, hogy az egyéneken keresztül igyekezzen jó példával elöljárni a nemzet számára. Mindazt, amit kaptunk, azért kaptuk, hogy segíthessünk másokon, akik rászorulnak. Annával voltunk már mindkét oldalon, a megsegítettek oldalán és a segítők oldalán is, mindkét állapot Isten kegyelme. Rájöttünk, hogy a pénzhez, javakhoz való viszonyunk megmutatja, hogy hol van a szívünk, kibe vetjük a bizalmunkat, ki az Istenünk. Ha nem tudok adni, mert félek a holnaptól, akkor a pénz uralja az életemet, ha nem tudok elfogadni, akkor a büszkeségem uralja az életemet. Egyik állapot sem jó, mert egy bálványt, egy hamis Istent követek. A keresztény embernek Jézus a példája mindkét dologban. Adni, mert Ő adta az életét, hogy megmentsen és elfogadni, mert Ő mindent az Atya kezéből fogadott el és nem szégyellte az Atyától való függését.

Akarod, hogy a nemzetednek jobb legyen? Akkor kezdd el az egyéneken, akik körülvesznek, ne várd meg, hogy más kezdje el helyetted, légy te a példa. Oszd meg az evangéliumot mindenkivel és amit kaptál azokkal, akik rászorulnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése