Igen furcsa elképzelések élnek a húsvéttal kapcsolatban, aminek része a tojásokat nagy fájdalmak árán tojó nyuszi, a mindenféle rendkívül illatos kölni és természetesen a plusz két-három kiló, ami a jó kis (nagy) evészetekkel pillanatok alatt felugrik az emberre. Azonban, ha a húsvét csupán erről szólna, akkor igen üres lenne, mondhatni felesleges ünnep, hiszen mit ünneplünk akkor? A nyuszit, a tojást, vagy a kölnit? A nyuszi nem tojik tojást, a tojást megesszük, a kölni meg valójában büdös.
A húsvét a szabadításról szól. Ezután a kijelentés után jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy kit kellett megszabadítani és mitől? Az embert nyilván nem, hiszen az ember mérhetetlenül szabad. Sikerül megvalósítanunk magunkat, megélhetjük az álmainkat és követhetjük a vágyainkat. Ez a tökéletes szabadság! Azt csinálunk, amit akarunk, mi vagyunk az élet császárai, senki sem mondhatja meg, hogy merre menjünk és mit csináljunk. Azonban érdemes feltennünk a kérdést, hogy ha a vágyaink határozzák meg az életünk alakulását, akkor vajon nem a vágyaink rabjai vagyunk-e?
"Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek" - Efezus 2:3
A test és érzékek követése azonban csupán az eredménye annak a valóságnak, hogy az ember nem szabad, hanem bizony rabszolga: "Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?" - Róma 6:16
Az ember nem szabad, a bűnbeesés óta a bűn rabszolgája, és még csak nem is független lény, akinek önmagában van a létezése. Ha egy kicsit belegondolunk, akkor észrevehetjük, hogy az ember függ a környezetétől, a levegőtől, emberi kapcsolatoktól, anyagi helyzettől, olyan dolgoktól, amik rajtunk felül állnak és olyan dolgoktól, amelyektől mi tesszük magunkat függővé. Ezektől várjuk a boldogságunkat, az életünk teljességét. Mindezt egy olyan rabszolgatartó uralma alatt, amitől soha nem tudjuk szabaddá tenni önmagunkat, mert minden tettünk a bűn állapotában megy végbe.
A függésünkön nem kell csodálkozni, hiszen Isten arra teremtette az embert, hogy kapcsolatban éljen Vele, és minden áldást az egyetlen élő Istentől várja. Azonban az ember igyekszik pótszerekkel betömni azt, amit a bűn miatt nem tud megélni. "az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség" - 1János 1:5. Isten és ember között ott van a bűn és emiatt nem tud abban a függőségben élni, ami valójában a legnagyobb szabadságot jelenti a számára. Olyan ez, mint a két tenyér közé helyezett papírlap. Legyen bármilyen vékony ez a lap, a kapcsolat soha nem lehet tökéletessé a két tenyér között. Az ember és Isten között lévő "papírlap" pedig nem hajszálvékony, hanem borzalmasan vastag. Ezt az ember nem tudja eltávolítani, mert ahogyan már említettük, minden tettünk bűnben megy végbe, sőt "én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem" - Zsoltárok 51:7. Ezt kell tehát eltávolítani, hogy az ember újra beléphessen abba a kapcsolatba, amelynek a megélésére teremtetett.
Jézus Krisztus születése előtt egy angyal a következőt jelentette ki Máriának: "Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből" - Máté 1:21. Jézus Krisztus tehát azért született meg erre a földre, hogy az embert felszabadítsa a bűn rabsága alól és képessé tegye az Atya-Isten akaratának cselekvésére. Krisztus után 30-ban egy pénteki napon Jézus átadta magát az embernek, hogy keresztre feszítse, miután először félholtra verték. Sok okoskodással ellentétben a kereszt és az ami Jézussal történt nem a véletlen műve volt, hanem Ő döntött úgy, hogy megmenti az embert és helyette hordozza el a borzalmak borzalmát, az igazi pokol igazi kínját, az Isten haragját. Halálakor megdöbbentő dolog történt, "a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" - Márk 15:38. Ez a kárpit jelképezte a "papírt" (bűn), ami elválasztja Istentől az embert, embertől az Istent. Egy halott Megváltóval azonban nem sokra mennénk, mert ez csupán azt bizonyítaná, hogy a bűn eredménye, a halál Rajta is uralkodik. Akkor pedig nem sok reményünk van a szabadulásra. "De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" - Apostolok Cselekedetei 2:24. A kárpit kettészakadásával és Jézus feltámadásával lehetségessé vált az embernek, hogy szabadon, bármikor belépjen az Atya-Isten jelenlétébe, nem félelemmel, hanem bátran, bizalommal: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." - Zsidókhoz írt levél 4:16
Azt gondolod, hogy szabad vagy és senki sem uralkodik feletted? Azt gondolod, hogy oda mész ahová akarsz, azt teszel, amit akarsz? A Bibliának van egy rossz híre a számodra, a bűn rabszolgája vagy és azt teszed, amit a benned élő bűn diktál neked. Azonban nem áll meg itt a Biblia, hanem azt mondja, hogy Jézus Krisztus kereszten vállalt halálában megszabadulhatsz a bűn uralma alól és élhetsz szabadon az élő Istennel. Ha erre azt mondod, hogy neked nem kell a vallásos megkötözöttség, akkor hadd mondjam el, hogy nagyon sok dolognak, amit az egyházban látsz köze sincs ahhoz a mély, bensőséges kapcsolathoz, amit Krisztus szán neked. Ez a kapcsolat a szabadságról szól, és ezt nem tudod megvásárolni, nem tudsz érte megdolgozni, nem kaphatod meg vallásos rituálék útján. Hiába kereszteltek meg gyermekkorodban, hiába mondták neked a templomban, hogy a csecsemőkorodban a fejedre löttyintett víz miatt az egyház része lettél, ha nem hozol személyes, tudatos döntést Jézus Krisztus mellett, akkor az utad nem a mennybe vezet. Az ajtó nyitva áll, be akarsz lépni rajta?
A húsvét a szabadításról szól. Ezután a kijelentés után jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy kit kellett megszabadítani és mitől? Az embert nyilván nem, hiszen az ember mérhetetlenül szabad. Sikerül megvalósítanunk magunkat, megélhetjük az álmainkat és követhetjük a vágyainkat. Ez a tökéletes szabadság! Azt csinálunk, amit akarunk, mi vagyunk az élet császárai, senki sem mondhatja meg, hogy merre menjünk és mit csináljunk. Azonban érdemes feltennünk a kérdést, hogy ha a vágyaink határozzák meg az életünk alakulását, akkor vajon nem a vágyaink rabjai vagyunk-e?
"Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek" - Efezus 2:3
A test és érzékek követése azonban csupán az eredménye annak a valóságnak, hogy az ember nem szabad, hanem bizony rabszolga: "Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?" - Róma 6:16
Az ember nem szabad, a bűnbeesés óta a bűn rabszolgája, és még csak nem is független lény, akinek önmagában van a létezése. Ha egy kicsit belegondolunk, akkor észrevehetjük, hogy az ember függ a környezetétől, a levegőtől, emberi kapcsolatoktól, anyagi helyzettől, olyan dolgoktól, amik rajtunk felül állnak és olyan dolgoktól, amelyektől mi tesszük magunkat függővé. Ezektől várjuk a boldogságunkat, az életünk teljességét. Mindezt egy olyan rabszolgatartó uralma alatt, amitől soha nem tudjuk szabaddá tenni önmagunkat, mert minden tettünk a bűn állapotában megy végbe.
A függésünkön nem kell csodálkozni, hiszen Isten arra teremtette az embert, hogy kapcsolatban éljen Vele, és minden áldást az egyetlen élő Istentől várja. Azonban az ember igyekszik pótszerekkel betömni azt, amit a bűn miatt nem tud megélni. "az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség" - 1János 1:5. Isten és ember között ott van a bűn és emiatt nem tud abban a függőségben élni, ami valójában a legnagyobb szabadságot jelenti a számára. Olyan ez, mint a két tenyér közé helyezett papírlap. Legyen bármilyen vékony ez a lap, a kapcsolat soha nem lehet tökéletessé a két tenyér között. Az ember és Isten között lévő "papírlap" pedig nem hajszálvékony, hanem borzalmasan vastag. Ezt az ember nem tudja eltávolítani, mert ahogyan már említettük, minden tettünk bűnben megy végbe, sőt "én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem" - Zsoltárok 51:7. Ezt kell tehát eltávolítani, hogy az ember újra beléphessen abba a kapcsolatba, amelynek a megélésére teremtetett.
Jézus Krisztus születése előtt egy angyal a következőt jelentette ki Máriának: "Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből" - Máté 1:21. Jézus Krisztus tehát azért született meg erre a földre, hogy az embert felszabadítsa a bűn rabsága alól és képessé tegye az Atya-Isten akaratának cselekvésére. Krisztus után 30-ban egy pénteki napon Jézus átadta magát az embernek, hogy keresztre feszítse, miután először félholtra verték. Sok okoskodással ellentétben a kereszt és az ami Jézussal történt nem a véletlen műve volt, hanem Ő döntött úgy, hogy megmenti az embert és helyette hordozza el a borzalmak borzalmát, az igazi pokol igazi kínját, az Isten haragját. Halálakor megdöbbentő dolog történt, "a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" - Márk 15:38. Ez a kárpit jelképezte a "papírt" (bűn), ami elválasztja Istentől az embert, embertől az Istent. Egy halott Megváltóval azonban nem sokra mennénk, mert ez csupán azt bizonyítaná, hogy a bűn eredménye, a halál Rajta is uralkodik. Akkor pedig nem sok reményünk van a szabadulásra. "De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" - Apostolok Cselekedetei 2:24. A kárpit kettészakadásával és Jézus feltámadásával lehetségessé vált az embernek, hogy szabadon, bármikor belépjen az Atya-Isten jelenlétébe, nem félelemmel, hanem bátran, bizalommal: "Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." - Zsidókhoz írt levél 4:16
Azt gondolod, hogy szabad vagy és senki sem uralkodik feletted? Azt gondolod, hogy oda mész ahová akarsz, azt teszel, amit akarsz? A Bibliának van egy rossz híre a számodra, a bűn rabszolgája vagy és azt teszed, amit a benned élő bűn diktál neked. Azonban nem áll meg itt a Biblia, hanem azt mondja, hogy Jézus Krisztus kereszten vállalt halálában megszabadulhatsz a bűn uralma alól és élhetsz szabadon az élő Istennel. Ha erre azt mondod, hogy neked nem kell a vallásos megkötözöttség, akkor hadd mondjam el, hogy nagyon sok dolognak, amit az egyházban látsz köze sincs ahhoz a mély, bensőséges kapcsolathoz, amit Krisztus szán neked. Ez a kapcsolat a szabadságról szól, és ezt nem tudod megvásárolni, nem tudsz érte megdolgozni, nem kaphatod meg vallásos rituálék útján. Hiába kereszteltek meg gyermekkorodban, hiába mondták neked a templomban, hogy a csecsemőkorodban a fejedre löttyintett víz miatt az egyház része lettél, ha nem hozol személyes, tudatos döntést Jézus Krisztus mellett, akkor az utad nem a mennybe vezet. Az ajtó nyitva áll, be akarsz lépni rajta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése