"Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."- 1 Korinthus 14:1
Vasárnap furcsa dolog történt velem (is). Természetesen embernek furcsa az ilyesmi, de a kereszténynek meg kell tanulnia, hogy Isten nem a mi eszünk szerint cselekszik. Szóval, vasárnap az egyik idősebb asszony a gyülekezetben megkért, hogy továbbra is tartsuk őt imáinkban, mert évek óta küszködik a férjével, aki gyűlöli és megveti őt. Mivel nem kap szeretetet, ezért adni sem nagyon tud és valljuk meg őszintén bármelyikünk belefáradna egy ilyen évek óta húzódó fájdalmas küzdelembe.
Ezután másra terelődött a téma, de Isten nem hagyott nyugodni, hanem azt mondta, hogy át kell ölelnem az asszonyt és el kell neki mondanom, hogy Ő viszont nagyon szereti és tartson ki a végsőkig. Nem csináltam még ilyet, ezt el is mondtam neki, de a bensőm remegésének nem lehetett nemet mondani. Amint átöleltem valósággá vált számomra a Róma 12:15: "Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.", ugyanis nem tudtam megtenni, hogy ne sírjak! Elmondtam neki azt, amit Isten a szívemre helyezett, majd az asszony felszabadultan imádkozott, mert mint kiderült pontosan azt kérte az Úrtól, hogy azon a napon tegye tanúbizonyságát szeretetének és segítsen neki kilépni a fásultságból.
Körülbelül 5-10 percig még remegtem ezután, olyan volt, mint amikor egyszer egy konferencián szó szerint éreztem Isten jelenlétét. Csupán akkor nekem volt szükségem gyógyításra, most pedig engem akart használni erre a feladatra. Természetesen nem én vagyok, aki gyógyítok. Sőt, talán már más is észrevette, hogy "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Példabeszédek 11:25). Ami történt legalább akkora áldás volt nekem is, mint annak, akit Isten felüdített most éppen rajtam keresztül.
Egy biztos: lehetőségem volt nemet mondani egészen a legvégsőkig, de vajon ki tudja, hogy miféle áldásoktól fosztjuk meg saját magunkat, ha nem engedünk Isten Lelkének?! Kellett, hogy engedjek és hálás vagyok Istennek, hogy megtapasztalhattam erejét, kegyelmét és szeretetét.
Gábor, már ezért megérte elindítani ezt a blogot.
VálaszTörlésMeg elmenni Nyíregyre...
Számomra ez Isten bizonyítéka arra, hogy felkent téged pásztornak. (Nem mintha engem bárki is kérdezett volna erről:)))))))
Isten áldjon!
N.
A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.
VálaszTörlés(Jn 3:8)
Ez az igevers jutott eszembe. És milyen csodálatos megélni. És tudni, hogy Isten kezében vagy.
Köszi, hogy megosztottad
@Norbi: ha nem is kérdeztek, de azért jó tudni, hogy ilyen felkent ember így bátorít engem :D.
VálaszTörlés@Tika bácsi: köszi az igeverset.